2016

Nagyon régen írtam utoljára ide, ezért összefoglalom a 2016 év végén történteket. Tapolcáról elköszöntem, megköszöntem a segítséget, hogy gyermekem lehet újra. De mintha semmit sem mondtam volna, csak egy viszlátot. Terhesgondozásra a 11. héten küldtek el, addig Tapolcára jártam kéthetente.

Decemberben karácsonyi céges bulira voltam hivatalos, ahol ketten is Tapolcán próbálkoznak a teherbeeséssel. Az egyikük nagyon ellenséges volt, már mikor a folyosón látott, pedig a pocimat jól eldugtam. Még én éreztem magam rosszul, amiért nekem sikerült. Az asztalnál, evés közben szóba került, hogy vissza megyek e dolgozni a gyes után. Mivel nem volt alkalmam eddig bejelenteni (most már túl a 12. héten el merem mondani), mondtam, hogy hát szeretném bejelenteni, hogy nem, nem jövök vissza, mert májusban érkezik a második gyerekünk. A kedves kollega az asztal túloldaláról szikrázó szemekkel nézett rám, majd fröcsögve kérdezete, hogy azért tudod, hogy neked kurva szerencséd van?
Mondtam, hogy tudom, az elsővel is az volt, meg most is hatalmas szerencse ért.

Mellettem ülő valóban kedves kollega pedig jóslásba bocsátkozott: szerintem fiú lesz. Mire helyeseltem, hogy igen, nekem is ez a megérzésem. Mire rögtön a "kedves" kolléga az asztal túlvégéről ugyanabban az alpári stílusban (fröcsögve, remegve, szikrát szóró szemekkel): "miért, ha lány lesz, akkor otthagyod a kórházba, vagy mi?"

Megfagyott a levegő. Hirtelen nagyon ideges lettem, de 15 ember előtt nem kiabálhatok egy karácsonyi bulin, aminek a vidámságról és a szeretetről kellene szólnia. Így tök nyugodtan visszakérdeztem, hogy ezt meg miből szűrte le, én semmiféle utalást nem tettem arra, hogy nem örülnék egy lánynak. Szörnyű, hogy meg van keseredve egy nő többévi sikertelen próbálkozás után. Hálát adok Istennek, hogy nekem nem kellett évekig segítségért eljárni Tapolcára, vagy bárhova. Bár úgy érzem, én mindent megtettem a siker érdekében: kemény diéta mellett nem hagyatkoztam csupán az orvosokra, igen is utána néztem dolgoknak, mi az, ami a terméketlenség mögött állhat és kivizsgáltattam, hogy  nálam fennáll e a veszély. Pl. inzulinrezisztencia vagy pajzsmirigy nem megfelelő működése.

Szintén decemberben elmentem a nőgyógyászomhoz, aki paleo mániás. Természetesen ő nem étkezik a paleo elvei szerint, sőt, kólát nyakal előttem, mondván, ez amúgy belefér a paleoba. Kérdezte, hogy eddig mennyit szedtem fel? A beültetés napján 61 kiló voltam, aztán az Estrofem hatására nagyon gyorsan ugrottak fel a kilók, és már 65-nél azt mondtam, ezt nem nézem tovább, mert eddig egy dekát sem szabadott volna felszednem, és már 4nél tartok. Úgyhogy a válaszom az volt, hogy fogalmam sincs, talán 5-öt. Sok. Max. 8 kg-t szedhetek fel. Diétát javasolt, temészetesen paleot, így karácsony előtt két héttel fogyjak le két kilót és tartsam a diétát a terhesség végéig. NEM! Mosolyogtam, ráhagytam, de nem vagyok hajlandó paleózni. Eddig gluténmentesen voltam, így is jöttek rám a kilók, pedig alig ettem lisztes (gm lisztes) dolgokat.Nem fogok zabálni, de nem vagyok hajlandó rossz kajákat enni, főleg nem terhesen. Próbáltam már a paleót és nem nekem találták ki. Nem vagyok nagy húsevő, a zöldségektől meg még éhesebb leszek. Eszek, ahogy eddig, naponta háromszor és igyekszem sokat inni.