Lány vagy fiú?

Fiú. Bennem folyamatosan ez az érzés van. Férjemben is. Lehet, hogy azért, mert az első fiú, és nem tudunk mást elképzelni. Még lány nevet sem tudtunk választani, nem jutottunk dűlőre. Fiú: Ádám. Bár a férjem csak ideiglenes, kompromisszumos névként kezeli. Nála felmerült az Attila és az István, melyeket gyorsan leszavaztam és leszavaztattam a családdal. Jó lenne lánynevet találni, mert esély van rá.  Nekem tetszik: Júlia. Neki nem. Javasolta Biankát és Noémit amit szintén leszavaztunk. Anyósom talált egy jó nevet. Idézőjelben. Fanni. Ezt mindenki leszavazta. Mivel Peti előtt már volt egy lányneves keresős kör, ott a Zita, a Zsófia a férjem által ki lett lőve. Akkor. Petinél egyértelmű volt, hogy Peti lesz, nem lány. Azért a Boglárkát jelöltem meg szülésnél, mikor lánynevet kellett mondani. Ez akkor a férjemnek is elfogadható választás volt. Most már nem az, egyikünknek sem. Felhoztam újra a Zita, Zsófia neveket, mire azt mondja a férj, hogy neki is tetszik. No tessék, mennyit változik a vélemény három év alatt. De neki úgy, hogy Zsófia nem igazán tetszik, Zsófi igen. Legyen inkább Zita... Hát így jutottunk el Zitáig. Utánanéztem a névnek, utolsó magyar királynőnket is így hívták, ráadásul uralkodása utolsó napjának dátuma megegyezik az én születésnapom dátumával. Na, nem az év... :)
Hát legyen Zita. Mindenkinek elfogadható név, nagypapának, nagymamának, nagynéniknek, bácsinak.

2017.01.04. Délelőtt 10-11 között voltam ultrahangon. Vakegér dokibácsi volt, aki Petinél is, és ott nem sikerült a nemét megállapítani, míg az assszisztens a kinti monitoron mutatta, hogy ott a fügyije...
Mindent rendben talált, gyermek szépen fejlődik, nincs rendellenesség sehol - ez a lényeg. Hát azt látjuk-e, hogy mi van a lába között?

Megnézzük? Mert ezt külön kell mondani...

Hasnyomkodás, köhögjön, erősebben, nem, most nem akarja, alszik. Talán majd innen. Na, itt. Lát itt valamit?
- Nem. - Doki bácsi odarajzol egy kis kukit a monitorra az egérrel....Erre felkiáltok: akkor fiú? Erre leradírozza a kukit és újra kérdi:
- Na, most mit lát?
- Semmit.
- Hát akkor most mi lesz, lány, vagy fiú?
- Mivel az előbb a hasát néztem a fejének, nem vagyok benne biztos, hogy én nem látok csak kukit, vagy halványan ott van, és körbe lett rajzolva....
Erre a férj: Hát ha látod a kukit, akkor fiú. Látsz kukit?
-Nem. Akkor LÁNY????

Doki azt mondta: megértem, ha csalódott, a fiú a gyerek....
Leszögeztem gyorsan, nem vagyok csalódott, egy fiú már van, ez így jó,  így kerek.
Mostantól nem bízok teljes mértékben a megérzéseimben. Azokban, amelyek 16 évvel ezelőtt a mostani férjemmel való első találkozáskor azt súgták, ő lesz a férjed.... :) Mindegy, örülök, hogy lesz egy Zitánk. :)

Petinek hazafele az oviból elújságoltam, hogy képzeld, a doki bácsi azt mondta, hogy lány lesz a tesó. Erre teljesen kiakadt: "Ez nem ér, ez csalás, én nem akarok lányt, csak fiú tesót." Itthon az apja kinyitotta a naptárt, hogy akkor keressünk a tesónak egy nevet, te választasz. És mivel az áprilisi hónapban csak a Zita volt neki ismerős, rávágta, hogy Zita legyen. Így most úgy tudja, ő választotta a nevét... :)