2016. július elején, a ciklus 14. napján
petesejt leszívásra jelentkezem. Adategyeztetés után bemegyek egy szobába,
hálóingre kell vetkőzni. Én vagyok az első, nyolckor. Hamarosan jön is értem az
anesztes doki, aki tök szimpatikus. Kapok a papucsomra egy kék zacsit. A műtő
hideg. Megjegyeztem, minden műtő ennyire hideg? 24 fokot ír a légkondi. Fázom,
ideges vagyok. Remegek, szinte pattogok a picurka méretű ágyon. Lábak a
magasban, fenék lóg a semmibe. Odaszíjazzák a lábam, megjegyzem, innen már nem
lesz menekvés.
Bekötik az infúziót. Tőlem balra egy
üveges szekrény, tele gyógyszerekkel meg dobozokkal. Jobbra egy kis ablakot
látok, ami egy másik helyiségbe betekintést enged. Megjelenik a nő, aki adta a
szurikat. Ő már maszkban van. Doki sehol. Amíg nem jön, letakarnak a lábaim
között, amiért MÉRHETETLENÜL HÁLÁS vagyok. Az anesztes doki mondja, hogy jön az
első gyógyszer, amitől kicsit szédülni fogok. Kb 10 másodperc múlva mondtam,
hogy mintha érezném is. Következő halvány emlék: végeztünk- mondja valaki, és
mintha megkérdeztem volna, hány petesejt lett? Válasz nem rémlik. Hogy kerültem
a műtő asztalról a szobába, nem tudom. Úgy sejtem, leemeltek, az ágyba tettek,
és visszatoltak. Másképp nem történhetett. 45 perc múltán tértem magamhoz. Jött az anesztes doki, hogy
jól vagyok-e? Jól. Kicsit később átsegített saját lábamon egy másik szobába,
ahol egyedül lehettem. Mondta, hogy 6 petesejtet sikerült kinyerni, és ez
teljesen jó. (Én meg abban a tévhitben voltam, hogy minden tüszőben lakik egy petesejt) Közben beengedték a férjemet is. Még egy óra pihenés, és mehettem
haza. Másnap érdeklődni kell az embriológusoknál, hogy hány petesejt
termékenyült meg. Mától progeszteron krémet kell adagolnom magamnak. Hüvelybe…
l
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése