1. Endometriózistól endometriózisig

Van egy fiam és endometriózissal műtöttek. Kétszer. 2012 óta minden évben megfordulok a kórházban, holott előtte soha. Ekkor kezdődtek a panaszaim, ami elvezetett a diagnózishoz. Igazából a panaszok már kamaszkortól megvoltak, de a gyerekorvos, majd a háziorvos legyintett: majd szülsz egy gyereket, és elmúlik. Erős vérzés és nagy fájdalom kísérte a piros napokat minden hónapban. Iskolába menni csak úgy tudtam, ha a napot fájdalomcsillapítóval kezdtem. Ez javult, mikor fogamzásgátlót írt fel a nőgyógyász a fent említett panaszok miatt. Nem lett fájdalommentes, de csökkent a beszedett fájdalomcsillapítók száma. Majd mikor abbahagytam az antibébi tabletta szedését, jó előre több doboz fájdalomcsillapítót szereztem be. Egy ciklus alatt kb. 10-15 szem tabletta fogyott el. Faltam őket, négy óránként, különben elhatalmasodott a fájdalom, és akkor több órára le kellett feküdnöm, hogy a hasam melegítsem. .

2012-ben szúrni kezdett a jobb petefészkem. Gondoltam, ez lehet a petefészek gyulladás. Elmentem nőgyógyászhoz, tapintásra minden rendben, de azért csináltassak uh-ot. Ott derült ki, hogy háromszor négy centis cisztám van. Ez a doki elküldött vérvételre, megnézték a tumor markereket, és a CA125 160 volt. Ekkor azt hittem daganatom van. Fejvesztve rohantam a magándokimhoz, aki már azóta nem praktizál, mert nagyon idős. Ő megnyugtatott, hogy semmi gond, kiszedik a petefészkét, és élhet tovább. Kérdeztem, hogy nem lehet-e endometriózis? (Google jó barátom, ott találtam ezt a betegséget?) A doki a kérdést elengedte a füle mellett, valószínűleg nem is hallott még erről a betegségről. Kikértem a kartonomat, elhatároztam, oda többet nem megyek. 

A veszprémi kórház nőgyógyászát hívtam fel, elmondtam a tüneteket. Előtte a fél éjszakát átbőgtem, mert azt hittem rákos vagyok, és a nőgyógyászom, akitől eljöttem, nem is cáfolta ezt a feltételezést. Az új orvos megnyugtatott, ez csokoládé ciszta lesz, endometriózisom van. Mindezt telefonban beszéltük meg, ahogy elmondtam a tüneteket. Óriási kő esett le a szívemről, talán életben maradok. Előtte sosem hallottam erről a betegségről, de megnyugtatott a tudat, hogy nem daganat. Adott időpontot vizsgálatra, ahol kitűztük a műtét időpontját. 2012. májusában történt ez. Amikor felébredtem, kerestem a csövet a hasamon, ami a váladékot vezeti ki a hasüregből műtét után. Nem találtam semmit, csak három pici tapaszt. Nem értettem a dolgot. Majd jött az orvos, és elmondta, hogy nem szedtek ki semmit, mert olyan mértékű az endometriózis, (belek összenőve, hólyaghoz tapadva) hogy nem tudtak mit tenni, csupán az öt centisre nőtt ciszta tartalmát a jobb petefészken leszívták. Megint megnyugtatott, egyértelműen endometriózis, és nem más. Ezt a szövettan is igazolta.Hogyan tovább, ha nem műthető? Adott egy címet és egy nevet, endo specialista Budapesten, majd ott hormonos kezeléssel visszaszorítják a betegséget. Bokor Attila- Sote.

Már nem tudom, hány hónapig vártam, hogy bekerüljek dr. Bokorhoz. De azt sosem felejtem el, hogy háromszor voltam fent nála, mindháromszor megvizsgált, megállapította, hogy valóban endóról van szó, és hormont akart adni, hogy leállítsuk a ciklust, ezzel megfékezzük a további terjedést. Kérdem én: ha a hormont leteszem, akkor újrakezdődik minden, ugye? A válasz igen volt. Akkor miért nem műtjük meg, szedjük ki, aztán én majd jól teherbe esek utána, és nem lesz endó. Elfogadta, hogy én elutasítottam a hormonos kezelést és a műtéti utat választottam a gyógyulás felé. Fel is írt egy csomó vizsgálatot, három hónap múlva mentem vissza. Megnézte a papírokat, hümmögött, majd azt mondta, hogy mr-t is kér. Mr-re várás, majd vissza dr Bokorhoz az eredménnyel. Immár harmadszor. Nem is volt ott a rendelőben, egy nő fogadott és vizsgált meg, és újra megállapította, hogy nahát, endometriózisom van. Elegem lett. Ez a nagyhírű specialista harmadik alkalommal nem is volt ott, pedig azt mondta, hogy következő alkalommal a műtét napját tűzzük ki. Arról nem is beszélve, hogy négy-öt órát ültünk a váróban. Volt, aki még a kabátját sem vette le, de már szólította. Kérem, ennyit tesz, ha a doktor úrhoz az ember magánrendelésére megy el először, jattol. Akkor kijár az, hogy nem kell órákat várni a SOTE folyosóján. Csalódtam a specialistában. Nem adott műtétre időpontot, lassan egy éve jártam fel hozzá ilyen olyan leletekkel, amivel nem is foglalkozott. Nem kevés idő és pénz feljárkálni a semmiért hozzá. 

Ekkor döntöttül el a férjemmel, hogy az ismerősünk által nagyra tartott Dr. Fülöp Istvánhoz fordulunk segítségért, aki a Róbert Károly Magánkórházban rendel. Tegyünk pontot a végére, ez már nem állapot. 2013. márciusában találkoztam Fülöp Doktorral, aki egy hónap múlva meg is műtött. Három órás műtétem volt. Amikor felébredtem, az volt az első, amit hallottam, ez nagy műtét volt. Valóban, minden szervem összenőtt egymással, endo szigetek voltak a beleken, hólyagon, hasfalon. A cisztát a jobb petefészekből eltávolította, és sajnos ment vele a jobb petevezető is, mert az endo miatt virsliszerűen megvastagodott. A kérdésem doktor úrhoz az volt, amin elmondta a műtét alatt tapasztaltakat (szinte félkómában voltam, nem is értem, miért olyankor mondanak valamit), hogy lehet-e most már gyerekem? Igen, egy tucattal is akár. Ez volt a válasz. Nem kevés pénzt hagytunk ott, de úgy érzem, hogy ennek volt értelme. Végre kiszedték belőlem az endót, és jöhet a gyerek. 

Gyerek...sosem éreztem úgy, hogy gyereket szeretnék. Rettentően hangzik, tudom. De a gyerekek, akik a a környezetemben körül vettek elrettentettek. A kevés kivétel pedig nem győzött meg, nem hozta meg az anyai érzéseket nálam más gyereke. Úgyhogy úgy álltam a gyerekkérdéshez, hogy ha jönnie kell, jöjjön, ha meg nem jön, úgy is jó, tudok egész életet élni így is. Férjem  azonban vágyott már gyermekre. 

2013. májusában, másfél hónappal a műtétem után terhes lettem. El sem hittem. Futni jártam, fel sem merült bennem a gyanú, hogy terhes lehetek, Fülöp doktor is csak 7-12% esélyt adott a spontán terhességre. Ledöbbentem a két csík láttán a terhességi teszten, és őszintén.... zokogtam, hogy most mi lesz, hogy fogok a feladattal és a felelősséggel megbirkózni, itt egy kis ember életérő van szó. Aztán megnyugodtam, folytattam a mindennapi életemet, dolgozni jártam, a terhesség 8. hónapjának végééig, hiszen annyira jó terhességem volt, hogy még egy hányinger sem környékezett meg, a lábam nem vizesedett, nem voltak érzelmi hullámzásaim. Nem gondoltam, hogy ilyen is létezik. 

2014. februárjában császármetszéssel megszületett Peti. Furcsa érzés volt anyává válni, azt hiszem, hónapokra volt szükség, hogy hozzászokjak az új állapothoz. Sokszor, mikor bementem a szobába, megláttam a kiságyat, ledöbbentem, hogy tényleg, van egy kisfiam. Napról napra ügyesebb lett. Jó volt látni, ahogy felfedezi a kezeit, forgatja a szeme előtt. Ahogy elkezdett mászni kukacolva, ahogy felült, majd felkapaszkodott, totyogott, majd egy kész kisfiú vált belőle. Mára már be nem áll a szája, mondókákat mond magyarul és angolul. Amikor azt mondja: "nagyon szeretlek édesanyám", szinte elolvadok, és a szemem rejtegetem, mert majdnem elsírom magam örömömben. Vagy mikor előveszi a játék süti keverőjét, és azt mondja: „gluténmentest sütök anyának”… Ekkor visszagondolok és  nem értem, hogy lehetett, hogy valaha nem szerettem volna gyereket….

Aztán eljött az idő, amikor elérkezettnek láttuk az időt egy kistestvérhez. Ekkor Peti egyéves volt. Hamarosan nőgyógyászhoz mentem, éves rutinra. Ott kiderült, hiába próbálkozunk (szerintem hiába), az endó kiújult, újra két centis a ciszta a jobb petefészekben. Azért csak próbálkozzunk. 2015 szeptemberében felkerestem Fülöp doktort, hogy szabadítson meg újra ettől az átok betegségtől. Azt mondta, hogy csak két és fél centis a ciszta, és csak a méh mögött érez összenövést, nem látja indokoltnak a műtétet, hát folytassuk tovább, amit elkezdtünk tavasszal, hátha sikerül a dolog, hiszen egy évet azért illik próbálkozni, mielőtt műtétre kerül sor. Nem látta lehetetlennek, hogy teherbe essek. Javaslatára gluténmentes diétát kezdtem 2015 szeptember 11-én. Ez kín volt először, de aztán mára már teljesen megszokott lett, gm lissztel ugyanúgy tudok főzni, mint búza liszttel.

A próbálkozásoknak nem lett eredménye, így újra kés alá, jobban mondva laparoszkóp alá kerültem 2016. áprilisában, csaknem napra pontosan három évre rá az első műtétnek. Ugyanabban a kórházban, ugyanaz az orvos műtött. A híre lesújtó volt. A  hashártyán és a petevezetőn lévő endó, valamint a ciszta a jobb petefészekben (3 centi feletti) is eltávolításra került. A maradék petevezetőm összenőtt, nem tudták szétválasztani Mostantól csak lombikkal lehetek terhes. (Viszont a douglasban lévő összenövés eltűnt, legalábbis nem találtak ott semmit, lehet, hogy jó a gm életmód? )

Sírtam, amikor nem látták, és rögtön kutatni kezdtem, milyen meddőségi klinikák közül válasszak, mert a Róbert Kórház szerintem nagyon jó, de az árak elég magasak. Ráadásul túl messze van. Győr és Tapolca egyforma távolságra van, Győrt választottam, azonban még időpontot sem kaptam, annyira tele vannak "betegekkel" (nem fogadom el, hogy beteg vagyok, ez csak egy állapot) Így Tapolcára lett a befutó. Nem húztam az időt, már a varratszedés napján időpontot kértem tőlük, majd azt a választ kaptam, hogy pont ma kellett volna mennem, mert a 21. napon járok a ciklusban. Így tehát egy hónapot csúsztunk, de onnantól kezdve minden felgyorsult.