Először blogokat olvasok, aztán ráunok a sikertelen sztorikra, próbálok sikereseket keresni. Aztán rájövök, hogy ennek semmi értelme, csak felhúzom magam. Mert azokat a tüneteket nem észlelem, amiket kellene, vagy amit más átélt.
Mellfeszülés van, de lehet, hogy a progeszteron krémtől. Kímélem magam, nem emelem fel Petit, (tudod, doktor bácsi megműtötte pocimat), nem teregetek, nem emelek. Férjem segít. Második héten már igen ideges vagyok, mindenre robbanok, azonban a tesztet nem merem megcsinálni. Legbelül érzem, hogy nincs ott bent senki. Aztán úgy döntök, hogy kell itthon tesztelnem, mert lehet, hogy rosszul fogadnám az intézetben. Így veszek két tesztet, ami már a menzesz előtt négy nappal kimutatja a terhességet. A ciklus 27. napján este kipróbálom az egyiket. Negatív. Még bízom benne, hogy elrontottam. Később a másikat is felhasználom, és szintén negatív. Kis pityergés az van, de ott, ahol éreztem, hogy nincs bent senki a pociban, ott érzem folyton, hogy még lesz egy fiam. Nem tudom mikor, hogyan, de remélem, hogy jól érzem. "Ádám, hol vagy?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése