"Eredményhirdetés"

A tapolcai intézetben szintén vizeletből érzékeny teszt segítségével mutatják ki a terhességet. Már akinek. Öten voltunk, ebből egyikünknek sikerült, aki mindegyikünknél idősebb volt. Aztán még egy ultrahang a nőgyógyásznál, ami alátámasztja, hogy nem sikerült most ez a terhesség, de van még két baba, vár minket a fagyasztóban, jó esélyekkel indulhatunk a következő ciklusban.

Nem értettem, hogy lehet az, hogy tesztet csinálnak a 28. napon. Most vagy megjön, és nem vagyok terhes, vagy nem jön meg, és terhes vagyok. Aztán az agyalás során rájöttem, hogy amíg progeszteron krémmel juttatom a szervezetembe a progeszteront, addig nem fog bekövetkezni a "nemvárt". 

Elsőre tapasztalatom az intézettel kapcsolatban:

Furcsa, hogy az emberre két percet szánnak. Kérdeztem, hogy szedhetek-e vérhígítót, vagy kell e szednem, mert elég visszeresek a lábaim. Az orvos  szerint nyugodtan szedhetek. Akitől a hormonokat kaptam, azt mondta, még véletlenül se szedjek a leszívásig, mert a petefészkem meg lesz szurkálva, és nehezebben áll el a vérzés.

 Furcsa volt továbbá, hogy mindenhol azt olvasom neten, hogy vérvételt is csinálnak a stimuláció során, nálam viszont nem volt egy sem. Lehet, én parázom túl a dolgokat, de szeretném, ha minden tökéletesen menne, ha már böködöm magam a szent cél érdekében. Szeretném, ha az orvos is maximálisan odatenné magát, és minden apró részletre figyelne. Mert lehet, hogy neki egy vagyok a sok közül, de a fiamnak csak egy anyja, a férjemnek csak egy felesége van. 

Furcsa, hogy a TSH értékem a ciklus 23. napján 3,5, és ezt jónak tartják, holott neten azt olvastam, hogy 2 alatt kell lennie a sikeres fogamzáshoz. Lehet, hogy én parázom túl, meg nem kéne túl okosnak lennem, hiszen ők csináltak már ezer meg tízezer lombikot, és volt köztük sikeres is, de szeretném tudni a részleteket, az esélyeket, ha már egyszer ugye böködöm magam…(A következő ciklus 7. napján a TSH értékem 1,7. Ez normális, hogy ennyire ingadozik? Nem is volt rá alkalmam megkérdezni a két perces vizsgálatok alatt)

Furcsa, hogy beültetés után a doki eltűnt, mielőtt felültem volna. Mit várok? Virágot? Nem, csak egy kis jó szót és biztatást. Elvégre elég hülye helyzet, egy pillanattal ezelőtt még "ő ejtett teherbe", most meg már sehol...

Ádám, hol vagy?

Először blogokat olvasok, aztán ráunok a sikertelen sztorikra, próbálok sikereseket keresni. Aztán rájövök, hogy ennek semmi értelme, csak felhúzom magam. Mert azokat a tüneteket nem észlelem, amiket kellene, vagy amit más átélt.

 Mellfeszülés van, de lehet, hogy a progeszteron krémtől. Kímélem magam, nem emelem fel Petit, (tudod, doktor bácsi megműtötte pocimat), nem teregetek, nem emelek. Férjem segít. Második héten már igen ideges vagyok, mindenre robbanok, azonban a tesztet nem merem megcsinálni. Legbelül érzem, hogy nincs ott bent senki. Aztán úgy döntök, hogy kell itthon tesztelnem, mert lehet, hogy rosszul fogadnám az intézetben. Így veszek két tesztet, ami már a menzesz előtt négy nappal kimutatja a terhességet. A ciklus 27. napján este kipróbálom az egyiket. Negatív. Még bízom benne, hogy elrontottam. Később a másikat is felhasználom, és szintén negatív. Kis pityergés az van, de ott, ahol éreztem, hogy nincs bent senki a pociban, ott érzem folyton, hogy még lesz egy fiam. Nem tudom mikor, hogyan, de remélem, hogy jól érzem. "Ádám, hol vagy?"

Beültetés

Reggel telefonálni kellett, hogy az embriók tovább osztódtak-e. Gyönyörűek, mehetünk. Rengetegen voltak, a váróban álló emberek. Én gyenge vagyok a több, mint fél napi nem evéstől és az újabb hasmenéstől. Már 10 széntablettát lenyomtam, de még mindig tart, hát az embriológusok ajtaja előtt még küldök utána négyet. Behívtak minket, kérdezték, hogy mi legyen a két embrióval? Szeretnénk-e tároltatni őket. Naná! Ez potom 26 ezer forint egy évre és egyáltalán nincs gari rá, hogy hibernálás után magukhoz térnek. Továbbá nyilatkozni kell, ha valamelyikünk meghalna, mi legyen az embriókkal? 1. Megkaphatja más meddő pár, vagy 2. Mennek a kukába (szörnyű), 3. Kísérletet végezhetnek rajtuk. Ez teljes mértékben kizárva, így az egyest választottuk. Meg kellett adni haj és szemünk színét, valamint súlyt és magasságot.

Később visszahívtak minket, ahol a számítógép kisorsolta, hogy kontrol vagy beavatkozási csoportban kerülünk, és hogy melyik embrió legyen visszaültetve. Nem tudhatjuk az eredményt, soha. Az embriót látni megható volt, még akkor is, ha itthon google-n beírom, és hasonló képeket dob ki. Ott volt egy kis emberkezdemény, Peti tesója. Később a képet kinyomtatták nekünk. A nőgyógyászra szintén várni kellett. Ismétlem rengetegen voltak, és nagyon felháborított, hogy a férfiak (menő cuccokban, belőtt séróval, okostelefonnal a kezükben) ülnek a párjaik mellett, míg más nők, akik lehet, hogy már egy új életet hordanak a szívük alatt, pedig állni kényszerülnek. Az én férjem nem ült le, állt, mondta, hogy amíg nők állnak, ő nem ül le. Aztán másfél óra után bekerültünk az orvoshoz, uh. Nem értettem, mit diktál.. Az tuti, hogy a méh nyálkahártyája 14,5 mm, ennyi volt, amit megértettem az egészből.

Hamarosan hívtak a műtőhöz, férjem már nem jöhetett be. Gyors átöltözés, papucs, rá az ismerős kék huzat, és hálóing. Saját lábon be a műtőbe. Még durvábban előrébb kellett másznom, mint eddig, a paravasban kapaszkodtam, nehogy leessek. Széttett lábakkal, takarás nélkül várom, hogy megérkezzen a doki. Remegtem. Megint. Itt mindenki ideges, mondja a nővér. Hangot adtam aggodalmamnak, hogy hasmenésem van, mi van akkor, ha pont akkor kell wc-re mennem, amikor történik az embrió transzfer.

Megnyugtatott, nem kell, két perc az egész. Jött is az orvos, gyorsan megtette, amit tennie kellett. Mondta a lépéseket. Néni mellettem meg simogatta a kezem, hogy csak lazán, csak lazán. Amikor már úgy volt, hogy végeztünk, és felsóhajtottam, akkor közölték, hogy újra, mert a csőben maradt az EGYIK EMBRIÓ. Hajam égnek áll, már orvosi tévedést sejtek a háttérben, mondom, hogy de milyen egyik??? Csak egy volt! Ja, hát akkor az embrió bent maradt.  Pár másodperc és vége. Mit mondjak? Az első gyerek gyártása kellemesebb emlékeket hagyott bennem. Mire felülök, az orvos már sehol. Kerekesszéken visszatolnak, egy óra pihenés után távozhatok. Az orvos később jött, és elmondta, hogy három napig azért kíméljem magam, utána élhetem az életem. Az ágyban gondolkodom. Hogy milyen hülye dolog ez az egész.... miért van ennyi meddő pár, hogy mennyit kell egy gyerekért harcolni. Aztán eszembe jutott, amikor még tehén volt a háznál, és jött az állatorvos, hogy mesterségesen megtermékenyítse... Akkor, ott kislányként az istállóban nem is gondoltam, hogy egyszer én is úgy járok, mint a Pipacs...

Itthon a netet bújom. És találok még egy érdekességet: uh-val szokták ellenőrizni, hogy az embrió bekerült-e a méhbe. Nekem nem ellenőriztek semmit. Már azon parázok, hogy nem is került be a helyére, lehet, hogy a csőben maradt…

(megjegyzés: az orvosnak nem történt balesete... :)  )

Egy kis probléma a beültetés előtt

Sok folyadékot iszom, sok dinnyét eszem, és sok fehérjét tolok a szervezetembe házi sajt, orda formájában. Aztán délután furcsa morajlást hallok bentről, és a délutánt a WC-n töltöm. 9 széntabletta megállította a hasmenést, és már nem mertem semmit sem enni, mert holnap beültetés, nehogymár azon izguljak, hogy a dokit beavatkozás során egy kisebb baleset érje…

Érdeklődés az embriológusnál

Ciklus 15. napja. Lehet hívni nyolctól az embriológusokat. Elsőre sikerül, kicseng, felveszik. Igen, igen, öt plusz egy petesejtből 3 megtermékenyült. Kérdezem, mi az, hogy öt plusz egy? Toto, lottó? Öt normálisan érett petesejt volt, és a végén összeszívták a maradék tüszőket, abban találtak egy nagyon pici, nagyon éretlent, és gondolták, abból nem lesz semmi, de azért betették a játékosok közé. Nem is termékenyült meg, viszont a három megtermékenyült úgy néz ki, ahogy kell. Hétfőn beültetés, 10-re menjek. (Kezdem elveszíteni az optimizmusomat. Először azt hittem, hogy minden tüszőben van petesejt, erre csak hat volt, abból is az egyik éretlen. Pedig fejben eldöntöttem, még a kezelések előtt, hogy nekem 10 petesejtem lesz, ebből 8 megtermékenyül...Mindent megtettem. Gluténmentes étrend, terhesvitamin, D vitamin, E vitamin, sok víz, rengeteg gyümölcs. Nem tudom, hogy lehetett volna még jobban csinálni...)

Petesejt leszívás

2016. július elején, a ciklus 14. napján petesejt leszívásra jelentkezem. Adategyeztetés után bemegyek egy szobába, hálóingre kell vetkőzni. Én vagyok az első, nyolckor. Hamarosan jön is értem az anesztes doki, aki tök szimpatikus. Kapok a papucsomra egy kék zacsit. A műtő hideg. Megjegyeztem, minden műtő ennyire hideg? 24 fokot ír a légkondi. Fázom, ideges vagyok. Remegek, szinte pattogok a picurka méretű ágyon. Lábak a magasban, fenék lóg a semmibe. Odaszíjazzák a lábam, megjegyzem, innen már nem lesz menekvés.

Bekötik az infúziót. Tőlem balra egy üveges szekrény, tele gyógyszerekkel meg dobozokkal. Jobbra egy kis ablakot látok, ami egy másik helyiségbe betekintést enged. Megjelenik a nő, aki adta a szurikat. Ő már maszkban van. Doki sehol. Amíg nem jön, letakarnak a lábaim között, amiért MÉRHETETLENÜL HÁLÁS vagyok. Az anesztes doki mondja, hogy jön az első gyógyszer, amitől kicsit szédülni fogok. Kb 10 másodperc múlva mondtam, hogy mintha érezném is. Következő halvány emlék: végeztünk- mondja valaki, és mintha megkérdeztem volna, hány petesejt lett? Válasz nem rémlik. Hogy kerültem a műtő asztalról a szobába, nem tudom. Úgy sejtem, leemeltek, az ágyba tettek, és visszatoltak. Másképp nem történhetett. 45 perc múltán tértem magamhoz. Jött az anesztes doki, hogy jól vagyok-e? Jól. Kicsit később átsegített saját lábamon egy másik szobába, ahol egyedül lehettem. Mondta, hogy 6 petesejtet sikerült kinyerni, és ez teljesen jó. (Én meg abban a tévhitben voltam, hogy minden tüszőben lakik egy petesejt) Közben beengedték a férjemet is. Még egy óra pihenés, és mehettem haza. Másnap érdeklődni kell az embriológusoknál, hogy hány petesejt termékenyült meg. Mától progeszteron krémet kell adagolnom magamnak. Hüvelybe…

l

9-13. napok

Ciklus 9. napja: Szép nagy tüszők, összesen 10. Hasam olyan, mintha nehéz lenne. Pedig nincs is sok tüszőm, mondja az orvos. Ciklus 14. napján leszívás, férjet, hálóinget, papucsot hozzon magával. Ma Cetrotide injekció, majd a ciklus 10. napján este is. Másnap Otrivelle szuri, este nyolckor, ciklus 13. napján már semmi.

A Cetrotide egy macerás szer. Ki kell keverni. Külön van a por egy üvegcsében, meg mellette a fecskendő, két tűvel. Először a vastag tűt kell feltenni, azzal befecskendezni a porba. Megvárni, míg olyan nem lesz, mint a víz. Keverni nem szabad, mert bubik lesznek benne. Az egészet fejre fordítani, és felszívni a fecskendőbe. Nekem rohadt nehéz, mert mindig levegőt is sikerült szívni, így ki kellett nyomni újra és újra, hogy a löttynek is legyen hely. Ha megvan a cucc a fecskendőbe, jöhet a barátságosabb méretű tű, feltekerni, fertőtleníteni a bőrt, aztán mehet is. Otrivelle sima szuri, Semmi komplikáció, hacsaknem első ránézésre inkább toll, mint egy szuri. A végét addig kell tekerni, míg 250-et nem mutat. Nem értem, miért kell ennyire menőre csinálni, fogadni mernék, hogy a csomagolása miatt ilyen rohadt drágák ezek a cuccok. Árakat nem tudok, mert mindent a kutatás finanszírozott. Összességében azt mondták, kb. 150 ezer forint lett volna ez a néhány injekció. Azért megnéztem a Cetrotide nem TB támogatott. És kilencezer forint felett van az ára. Akkor ebben az egész lombikban mi a TB támogatott? Eddig úgy tudtam, hogy van jókora mértékű TB hozzájárulás a gyógyszerekhez.

Tünetek: semmit nem észlelek, sem nem nőtt meg az étvágyam, sem nem híztam ez alatt a két hét alatt. Kis mellfeszülés a ciklus 6. napján már volt. Aztán a 10. napon eléggé fájt a hasam, ami a vesébe sugárzott, de nem vettem be semmi gyógyszert.

Első ultrahang

Ciklus 7. napja, kontroll uh-val. Szép tüszők. Jobb petefészekben négy, balban hat. Még nem nagyok. Tovább a szurikat.

Másodszor Tapolcán

2016. június vége: Másodszor vagyunk Tapolcán. Dr. Gőgös örömmel tudatja, hogy nagyon jók az eredményink. Közben átadtam a ciklus 2. napján készült hormonvizsgálat eredményét. Ez is jó. Jó híre van, van egy kutatás, amibe be tudnának minket venni, az intézet állja a teljes gyógyszerköltséget. Mivel a ciklus 4. napján vagyok, indulhat is a mai nappal a stimuláció. De mi a kisbetűs rész? Miért állja ezt az intézmény? Annyi a kisbetű, hogy csupán egy embrió lesz visszaültetve a megtermékenyülést követő 2-3. napon. Örömmel belementünk.

Megkaptam az első injekció adagot, három nap múlva kontroll.

Este fél 11. Peti ekkorra már húzza a lóbőrt, nyugodtan tudom magamnak beadni a szurit. Félek. Ez durva beavatkozás a szervezetbe, meg is murdelhetek, de velem ez nem történhet meg. Pont. Összeszerelem a Bemfola injekciót, létgelenítek, 150 nemzetközi egységre tekerem, fertőtlenítek, keresek egy darab zsírpárnát a hasamon a köldök alatt, és óvatosan beszúrom. Nem fáj. Benyomom az injekciót, öt másodpercig várok, tű kihúz, kész.

Ugyanez egészen a ciklus 7. napjáig minden este, ugyanakkor.

Először Tapolcán

2016. május végén voltunk először Tapolcán. Nem kellett sokat várni, nem voltak rengetegen. Dr. Gőgöshöz kerültem, aki nagyon szimpatikus volt. Soha életemben nem volt ennyire fájdalommentes a nőgyógyászati vizsgálat. Mondta, hogy foglaljunk helyet a lombikra, úgy tudja, hogy jelenleg 2017. februári beültetéseknél tart a lista. (!!!) Az még 9 hónap!!!! De van lehetőség az OEP-es támogatás kikerülésére, erről majd legközelebb, ha meglesznek a véreredményeink. 

1. Endometriózistól endometriózisig

Van egy fiam és endometriózissal műtöttek. Kétszer. 2012 óta minden évben megfordulok a kórházban, holott előtte soha. Ekkor kezdődtek a panaszaim, ami elvezetett a diagnózishoz. Igazából a panaszok már kamaszkortól megvoltak, de a gyerekorvos, majd a háziorvos legyintett: majd szülsz egy gyereket, és elmúlik. Erős vérzés és nagy fájdalom kísérte a piros napokat minden hónapban. Iskolába menni csak úgy tudtam, ha a napot fájdalomcsillapítóval kezdtem. Ez javult, mikor fogamzásgátlót írt fel a nőgyógyász a fent említett panaszok miatt. Nem lett fájdalommentes, de csökkent a beszedett fájdalomcsillapítók száma. Majd mikor abbahagytam az antibébi tabletta szedését, jó előre több doboz fájdalomcsillapítót szereztem be. Egy ciklus alatt kb. 10-15 szem tabletta fogyott el. Faltam őket, négy óránként, különben elhatalmasodott a fájdalom, és akkor több órára le kellett feküdnöm, hogy a hasam melegítsem. .

2012-ben szúrni kezdett a jobb petefészkem. Gondoltam, ez lehet a petefészek gyulladás. Elmentem nőgyógyászhoz, tapintásra minden rendben, de azért csináltassak uh-ot. Ott derült ki, hogy háromszor négy centis cisztám van. Ez a doki elküldött vérvételre, megnézték a tumor markereket, és a CA125 160 volt. Ekkor azt hittem daganatom van. Fejvesztve rohantam a magándokimhoz, aki már azóta nem praktizál, mert nagyon idős. Ő megnyugtatott, hogy semmi gond, kiszedik a petefészkét, és élhet tovább. Kérdeztem, hogy nem lehet-e endometriózis? (Google jó barátom, ott találtam ezt a betegséget?) A doki a kérdést elengedte a füle mellett, valószínűleg nem is hallott még erről a betegségről. Kikértem a kartonomat, elhatároztam, oda többet nem megyek. 

A veszprémi kórház nőgyógyászát hívtam fel, elmondtam a tüneteket. Előtte a fél éjszakát átbőgtem, mert azt hittem rákos vagyok, és a nőgyógyászom, akitől eljöttem, nem is cáfolta ezt a feltételezést. Az új orvos megnyugtatott, ez csokoládé ciszta lesz, endometriózisom van. Mindezt telefonban beszéltük meg, ahogy elmondtam a tüneteket. Óriási kő esett le a szívemről, talán életben maradok. Előtte sosem hallottam erről a betegségről, de megnyugtatott a tudat, hogy nem daganat. Adott időpontot vizsgálatra, ahol kitűztük a műtét időpontját. 2012. májusában történt ez. Amikor felébredtem, kerestem a csövet a hasamon, ami a váladékot vezeti ki a hasüregből műtét után. Nem találtam semmit, csak három pici tapaszt. Nem értettem a dolgot. Majd jött az orvos, és elmondta, hogy nem szedtek ki semmit, mert olyan mértékű az endometriózis, (belek összenőve, hólyaghoz tapadva) hogy nem tudtak mit tenni, csupán az öt centisre nőtt ciszta tartalmát a jobb petefészken leszívták. Megint megnyugtatott, egyértelműen endometriózis, és nem más. Ezt a szövettan is igazolta.Hogyan tovább, ha nem műthető? Adott egy címet és egy nevet, endo specialista Budapesten, majd ott hormonos kezeléssel visszaszorítják a betegséget. Bokor Attila- Sote.

Már nem tudom, hány hónapig vártam, hogy bekerüljek dr. Bokorhoz. De azt sosem felejtem el, hogy háromszor voltam fent nála, mindháromszor megvizsgált, megállapította, hogy valóban endóról van szó, és hormont akart adni, hogy leállítsuk a ciklust, ezzel megfékezzük a további terjedést. Kérdem én: ha a hormont leteszem, akkor újrakezdődik minden, ugye? A válasz igen volt. Akkor miért nem műtjük meg, szedjük ki, aztán én majd jól teherbe esek utána, és nem lesz endó. Elfogadta, hogy én elutasítottam a hormonos kezelést és a műtéti utat választottam a gyógyulás felé. Fel is írt egy csomó vizsgálatot, három hónap múlva mentem vissza. Megnézte a papírokat, hümmögött, majd azt mondta, hogy mr-t is kér. Mr-re várás, majd vissza dr Bokorhoz az eredménnyel. Immár harmadszor. Nem is volt ott a rendelőben, egy nő fogadott és vizsgált meg, és újra megállapította, hogy nahát, endometriózisom van. Elegem lett. Ez a nagyhírű specialista harmadik alkalommal nem is volt ott, pedig azt mondta, hogy következő alkalommal a műtét napját tűzzük ki. Arról nem is beszélve, hogy négy-öt órát ültünk a váróban. Volt, aki még a kabátját sem vette le, de már szólította. Kérem, ennyit tesz, ha a doktor úrhoz az ember magánrendelésére megy el először, jattol. Akkor kijár az, hogy nem kell órákat várni a SOTE folyosóján. Csalódtam a specialistában. Nem adott műtétre időpontot, lassan egy éve jártam fel hozzá ilyen olyan leletekkel, amivel nem is foglalkozott. Nem kevés idő és pénz feljárkálni a semmiért hozzá. 

Ekkor döntöttül el a férjemmel, hogy az ismerősünk által nagyra tartott Dr. Fülöp Istvánhoz fordulunk segítségért, aki a Róbert Károly Magánkórházban rendel. Tegyünk pontot a végére, ez már nem állapot. 2013. márciusában találkoztam Fülöp Doktorral, aki egy hónap múlva meg is műtött. Három órás műtétem volt. Amikor felébredtem, az volt az első, amit hallottam, ez nagy műtét volt. Valóban, minden szervem összenőtt egymással, endo szigetek voltak a beleken, hólyagon, hasfalon. A cisztát a jobb petefészekből eltávolította, és sajnos ment vele a jobb petevezető is, mert az endo miatt virsliszerűen megvastagodott. A kérdésem doktor úrhoz az volt, amin elmondta a műtét alatt tapasztaltakat (szinte félkómában voltam, nem is értem, miért olyankor mondanak valamit), hogy lehet-e most már gyerekem? Igen, egy tucattal is akár. Ez volt a válasz. Nem kevés pénzt hagytunk ott, de úgy érzem, hogy ennek volt értelme. Végre kiszedték belőlem az endót, és jöhet a gyerek. 

Gyerek...sosem éreztem úgy, hogy gyereket szeretnék. Rettentően hangzik, tudom. De a gyerekek, akik a a környezetemben körül vettek elrettentettek. A kevés kivétel pedig nem győzött meg, nem hozta meg az anyai érzéseket nálam más gyereke. Úgyhogy úgy álltam a gyerekkérdéshez, hogy ha jönnie kell, jöjjön, ha meg nem jön, úgy is jó, tudok egész életet élni így is. Férjem  azonban vágyott már gyermekre. 

2013. májusában, másfél hónappal a műtétem után terhes lettem. El sem hittem. Futni jártam, fel sem merült bennem a gyanú, hogy terhes lehetek, Fülöp doktor is csak 7-12% esélyt adott a spontán terhességre. Ledöbbentem a két csík láttán a terhességi teszten, és őszintén.... zokogtam, hogy most mi lesz, hogy fogok a feladattal és a felelősséggel megbirkózni, itt egy kis ember életérő van szó. Aztán megnyugodtam, folytattam a mindennapi életemet, dolgozni jártam, a terhesség 8. hónapjának végééig, hiszen annyira jó terhességem volt, hogy még egy hányinger sem környékezett meg, a lábam nem vizesedett, nem voltak érzelmi hullámzásaim. Nem gondoltam, hogy ilyen is létezik. 

2014. februárjában császármetszéssel megszületett Peti. Furcsa érzés volt anyává válni, azt hiszem, hónapokra volt szükség, hogy hozzászokjak az új állapothoz. Sokszor, mikor bementem a szobába, megláttam a kiságyat, ledöbbentem, hogy tényleg, van egy kisfiam. Napról napra ügyesebb lett. Jó volt látni, ahogy felfedezi a kezeit, forgatja a szeme előtt. Ahogy elkezdett mászni kukacolva, ahogy felült, majd felkapaszkodott, totyogott, majd egy kész kisfiú vált belőle. Mára már be nem áll a szája, mondókákat mond magyarul és angolul. Amikor azt mondja: "nagyon szeretlek édesanyám", szinte elolvadok, és a szemem rejtegetem, mert majdnem elsírom magam örömömben. Vagy mikor előveszi a játék süti keverőjét, és azt mondja: „gluténmentest sütök anyának”… Ekkor visszagondolok és  nem értem, hogy lehetett, hogy valaha nem szerettem volna gyereket….

Aztán eljött az idő, amikor elérkezettnek láttuk az időt egy kistestvérhez. Ekkor Peti egyéves volt. Hamarosan nőgyógyászhoz mentem, éves rutinra. Ott kiderült, hiába próbálkozunk (szerintem hiába), az endó kiújult, újra két centis a ciszta a jobb petefészekben. Azért csak próbálkozzunk. 2015 szeptemberében felkerestem Fülöp doktort, hogy szabadítson meg újra ettől az átok betegségtől. Azt mondta, hogy csak két és fél centis a ciszta, és csak a méh mögött érez összenövést, nem látja indokoltnak a műtétet, hát folytassuk tovább, amit elkezdtünk tavasszal, hátha sikerül a dolog, hiszen egy évet azért illik próbálkozni, mielőtt műtétre kerül sor. Nem látta lehetetlennek, hogy teherbe essek. Javaslatára gluténmentes diétát kezdtem 2015 szeptember 11-én. Ez kín volt először, de aztán mára már teljesen megszokott lett, gm lissztel ugyanúgy tudok főzni, mint búza liszttel.

A próbálkozásoknak nem lett eredménye, így újra kés alá, jobban mondva laparoszkóp alá kerültem 2016. áprilisában, csaknem napra pontosan három évre rá az első műtétnek. Ugyanabban a kórházban, ugyanaz az orvos műtött. A híre lesújtó volt. A  hashártyán és a petevezetőn lévő endó, valamint a ciszta a jobb petefészekben (3 centi feletti) is eltávolításra került. A maradék petevezetőm összenőtt, nem tudták szétválasztani Mostantól csak lombikkal lehetek terhes. (Viszont a douglasban lévő összenövés eltűnt, legalábbis nem találtak ott semmit, lehet, hogy jó a gm életmód? )

Sírtam, amikor nem látták, és rögtön kutatni kezdtem, milyen meddőségi klinikák közül válasszak, mert a Róbert Kórház szerintem nagyon jó, de az árak elég magasak. Ráadásul túl messze van. Győr és Tapolca egyforma távolságra van, Győrt választottam, azonban még időpontot sem kaptam, annyira tele vannak "betegekkel" (nem fogadom el, hogy beteg vagyok, ez csak egy állapot) Így Tapolcára lett a befutó. Nem húztam az időt, már a varratszedés napján időpontot kértem tőlük, majd azt a választ kaptam, hogy pont ma kellett volna mennem, mert a 21. napon járok a ciklusban. Így tehát egy hónapot csúsztunk, de onnantól kezdve minden felgyorsult.