Eddig minden rendben volt a terhességgel. A 36. héten Zita 3191 gr-nak lett saccolva. Hüvelykenetet is vettek, annak ellenére, hogy országos szinten eltörölték ezt a vizsgálatot. Kérdeztem, hogy most akkor hogy is van ez? Hát az ő kórházi protokolljukban benne maradt. De hát császáros leszek, miért fontos hogy bizonyos baktériumok a hüvelyben vannak, vagy nem vannak?
Mindegy, ők megtartották a protokollban. A hátamon feláll a szőr, ha meghallom ezt a szót!!!
A 36. héten kitűzték a császár időpontját, a betöltött 39. hétre. Ez nekem május 20, ami szombat. Az NST-n dolgozó hölgy elvitte a gerincsérvről szóló papírt a nőgyógyász főorvosnak, aki 05.24-re tűzte ki a műtét időpontját, tehát 3 nappal a kiírt előtt. Kérdeztem, mi van akkor, ha megindul a szülés? Semmi, jöjjek be, hozzam a papírt a sérvről és megcsászároztak. Kérdeztem, miért kell várni az utolsó napokig, hiszen előző terhességnél még a 38. héten megcsinálták a császárt, nehogy beinduljon a szülés, hiszen sérvem van. Most nem számít, hogy már volt egy császárom és az sem, hogy sérvem van. Mennyit változott a világ 3 év alatt. De a kórházi protokoll....nem csinálják meg a császárt a 39. hét előtt, csak akkor, ha kettő vagy annál több császárom volt már. Ez az új protokoll. Utálom ezt a szót, 3 évvel ezelőtt is mindig ezt vágták a fejemhez, ha kértem, vagy kérdeztem valamit.
Tehát félek, hogy egyszer csak megindul a szülés. Miért jó, hogy kapkodva kell, idegesen császározni? Mentőt hívni, betegfelvételt csinálni fájások között. Az is lehet, mire oda jutok, már a szülőcsatornában lesz a gyerek. Erre az volt a válasz, hogy nem baj, hason keresztül úgy is kihúzzák.
A 38. hét közepére nagyon nehéz lett a hasam és a derekam is egyre jobban fáj. Persze vérvételre el kell menni, NST-re szintén, de kismama pihenjen sokat. Harmadszor is bepróbálkoztam, hogy legalább 22-re tegyék a császárt, ne kínozzanak feleslegesen, lassan tolószékben tudok csak bemenni a kórházba. Mondtam, hogy fáj a derekam, mire az NST-s hölgy elszaladt a főorvos asszonyhoz, aki azt mondta, akkor ne menjek haza, azonnal befektetnek az osztályra. Kérdeztem, hogy na jó, de ez azt is jelenti, hogy megszabadítanak az édes tehertől, vagy csak várom a szerdát? Nem, nem csinálják meg a műtétet. Mondtam, nem akarok bent maradni, semmi cucc nincs nálam. Hát akkor délután jöjjek vissza. Beszélni szeretnék a főorvos asszonnyal, hol találom?
Beszéltem vele, mondtam, hogy nem akarok én befeküdni, ha nem csinálják meg előbb a császárt. Pihenni otthon is tudok. A kérdésem az, hogy lehetséges lenne-e, hogy amint lehet, a betöltött 39. héten megejtsük a műtétet, az első munkanapon? Nem lehetséges, mert már 2-3 császár elő van jegyezve aznapra, és többet nem vállalnak. Felmerül a kérdés, mi van akkor, ha beindul a szülés? Keresztbe tett lábakkal könyörgöm, hogy várd meg a szerdát, mert egy nap csak 2-3 császárt vállalnak? Következő napról, keddről nem is esett szó, gyanítom, kedden nem császároznak, talán ez valami úri módi? Gondolom a kórházi protokoll erről is rendelkezik. Volna egy ötletem, mit csináljanak a kórházi protokolljukkal... Ez nem arra való, hogy a betegek egészségét nézze, hanem egy ember vagy embercsoport által kitalált marhaság szó szerinti követése a cél.
Három évvel ezelőtt nagyon megutáltam ezt a kórházat, megfogadtam, soha többé nem jövök ide vissza. De nincs más választásom...
