Eredményhirdetés 2.

09.16-án kellett menni Tapolcára. Mivel nem akartam ott rossz hírt kapni, ezért már előtte nap, és előtte két nap csináltam tesztet. Összesen hármat. Az első, szerda este. 25-ös érzékenységű teszt. Negatív. A második másnap reggel. Ugyanaz a fajta teszt, mivel kettőt adtak egy csomagban. Ez még negatív sem lett. Érvénytelen. Gondoltam, veszek még egy tesztet, de akkor már nem ezt a fajtát, hanem érzékenyebbet. 10-es érzékenységű. Esélytelenek nyugalmával teszteltem ÉS: negatív. Teljes mértékben belenyugodtam, hogy hát akkor ez sem jött össze. Ezen a napon délután már bátor is voltam, mert mivel nem vagyok terhes, hát miért ne futhatnék a mezőn a gyerek előtt, hogy "úgysem kapsz el".

16-án nem értünk oda nyolcra. Nem erősségünk a pontosság. A laborban mondtam, hogy tesztre jöttem, azt is elmondtam, hogy hát tegnap is negatív volt. Tibi azt mondta, már az régen volt, majd meglátjuk most. Á, ugyan.... teljesen lemondtam a dologról és már a következő lépésen agyaltam. 

Behívtak, hogy megmondják az eredményt. Mosolyogva beléptem, és azt mondtam: "lepjetek meg"

Tibi: Pozitív

Én: Aha, persze...

Tibi: tényleg pozitív

Arcomra fagyott a mosoly. Viccelsz? Nézek körbe, a két laboros nő is mosolyog és bólogatnak, mondják ők is, hogy tényleg az, elhihetem. Megnéztem a tesztet. Nem láttam a másik csíkot. Aztán egy halványka vonalkára azt mondták, az ott a csík. Mire megkérdeztem, hogy ha várunk két percet, nem tűnik el? Nem fog... 

Behívtam a férjemet is, nem gondolta, hogy miért hívom, hiszen két teszt is azt mutatta otthon, hogy nincs terhesség. Bejött, mondtam neki, hogy ezt nézd, erre a halványra azt mondják, hogy az egy csík. Néz rám, nem szól. Azt mondják, hogy terhes vagyok...És már pityeregtem.

Doki megvizsgált, mondta, ilyenkor sok mindent nem látni még, de amit lát, az jó. "Endometrium 14 mm, sárgatestek látszódnak". Furcsa, az előző próbálkozásnál ugyanezt mondta, mégsem voltam terhes.Hozzátette, ne éljük bele magunkat, ez csak azt jelenti, hogy valami elkezdődött, de fel is szívódhat. Pff, így kell az égből gyorsan lerángatni az embert a földre. Nem is vertük nagy dobra, csak a közvetlen családtagok és a közvetlen munkatársaim tudják. A többieknek meg azt mondtuk, még nem tudunk eredményt, várni kell. 22-én nem hagyott nyugodni a gondolat. Volt még egy tesztem, 25-ös erősségű. Próbáljuk ki...

Ez már egyértelműbb.

Második nekifutás

A fagyasztott embriók beültetése érdekében a ciklus harmadik napján, valamint a 9. napon kellett uh-n megjelennem. Ösztrogén tablettát kellett szednem, a beültetés napjáig napi kettőt, utána pedig napi hatot. Kétségeim támadtak, hogy ez normális-e, hiszen endo esetén úgyis ösztrogén túltengésem van, ezért elmentem a saját nőgyógyászomhoz is, megnyugtatott, szedhetem nyugodtan. Uh-n is megnézett, még nem lát semmi endo gyanúra utaló jelet. Eddig úgy tűnik tökéletesen működik a gm diéta.

Javaslatára netről megrendeltem az Inofolic-ot, innen sokkal olcsóbb volt, gyógyszertárban is várni kellett volna rá, és 4ezerrel drágább lett volna. Minden nap egy tasakkal iszom. Emellett még Aspirin Protect-et ajánlott, a beültetés napját megelőző 3. naptól. Írt fel magas dózisú D vitamint, mert az épp a határon van nálam, így nyár végén, annak ellenére, hogy sokat vagyok napon, és hónapok óta szedek napi 2400 NE-t belőle.

A 16. napon telefonálás az embriológushoz. Remegett a kezem, hogy a két pici embrió felébred-e. "Igen, felébredt mindkettő". Földöntúli megkönnyebbülés és boldogság, irány le Tapolcára. Ott megtudtuk, az egyik 10, a másik 8 sejtes, maximálisan megfelelnek a koruknak, reggel óta szépen osztódnak. Meg is hatchingelték őket (ehhez külön beleegyező nyilatkozat szükséges). Bár nem vagyok még 35, de fagyasztott embriókról lévén szó, ennyivel is segíthető a sejt kiszabadulása a burkából és megtapadása.

Heten vártunk aznap arra, hogy anyák lehessünk. A műtő előtti folyosón vártunk, szépen sorban, hálóingben, papucsban, hogy a doki azt mondja: jöhet a következő. Aki túlesett rajta, azt tolószékben tolták az ágyához. Volt valami szomorú, morbid, ugyanakkor vicces abban, ahogy ott állunk sorban. De mindenekelőtt boldog voltam. Láttam az én gyönyörű kicsikéimet, akik pár percen belül a pocimban lesznek. Én voltam a hetedik, az utolsó anyukajelölt. Már nem stresszeltem annyira, ellazítottam a hasam, nehogy ez legyen az akadálya annak, hogy jó helyre kerülnek. Most figyeltem, és nem hallottam olyat, amit más blogon olvastam, hogy "bent vannak". A hét nőből csak a közvetlenül előttem lévőnél mondták ezt, aki vagy öt percig is bent volt a műtőben. És olyat sem hallottam, hogy a csőben maradtak. Figyeltem az órát: 11.25 a pillanat.

A következő három napban sokat pihentem, főleg a beültetés napján és másnap. Sokat heverésztem, olvastam, vicces filmeket néztem, nem olvastam blogokat, sem nem sikertörténeteket, sem fórumokat. Ez az egyik tanács lombik idején, most megfogadtam. Kerestem a jeleket, bár Petinél sem volt semmi. Aztán sokat sétáltam, és néha megittam este egy deci finom bort (ez is segíti a vérkeringést). Most pedig várok, várok, és várok. Péntekre, amikor Tapolcán tesztelünk. Sokszor lejátszottam már a két verziót. Hogy azt mondják: ez egy szép pozitív teszt. És azt, hogy sajnos, most sem sikerült. És úgy érzem, a másodikat fogják megint mondani...